Német kézifegyverek a II.világháborúban
2009.12.01. 20:23
 |
 |
|
Fallschirmjägergewehr Fg42
 A fegyvert az ejtőernyős fegyvernemnek fejlesztették ki, hogy egy könnyebb és pontosabb sorozatlövő fegyvert kaphassanak, ugyanis az MG34-esek túlságosan nehezek voltak ilyen célokra, az MP40 pedig túlságosan pontatlan volt hosszú távon. Tulajdonképpen az Fallschirmjägergewehr Fg42 a könnyűgéppuska szerepét töltötte volna be a német hadseregben. Tervezésekor a következő célokat fogalmazták meg: automata üzemmód, könnyű hordozhatóság, képes legyen puskaként, messzebb levő célokat támadni. Ezek alapján született meg az Fg42. Erősségét a gázmeghajtásos szerkezet, és a 7,92 mm töltény adta. TECHNIKAI ADATOK
Flammenwerfer 35
 A 20. században legelőször a német hadseregben vezették be a lángszóró használatát, még a századforduló elején, ezért a II. világháborúban már egy több fejlesztésen keresztülment fegyvert tudtak alkalmazni. A Rheinmetall-Borsig több mint 60 ezer darabot gyártott le belőle. Későbbi változata a Flammenwerfer 41. TECHNIKAI ADATOK
Mauser Gew 43
 A félautomata puskákat a legtöbb ország csak a 2. világháború során rendszeresítette. A katonai vezetők még röviddel a háború előtt is szükségtelennek tartották az öntöltő fegyvereket. Úgy tartották ugyanis, hogy a lövészek attól fogva kevésbé koncentrálnának tüzelés előtt, hiszen már nem kellene minden lövést számolniuk. A háború tapasztalatai, és a tény, miszerint más nemzetek - mint az USA vagy az oroszok - már rendelkeznek jól használható öntöltő fegyverekkel, vezettek a német Gew43 kifejlesztéséhez. Bár jobban sikerült, mint az előd Gew41-es, soha nem gyártottak belőle nagy darabszámot, és inkább csak elitalakulatok használták. A közkatonák továbbra is a Kar 98k-t kapták csak.
Mauser K98k
 1935-ben a 98k Mauser volt az elsődleges karabély Németországban. A Mauser-t 1898-ban Paul Mauser készítette el, s ezt fejlesztették tovább. 7.92x57-es kaliberű puska volt, 5 tölténnyel a tárban, s régebben bajonett is volt rajta. Míg az újratöltése lassú volt a závárzat-mechanika miatt, a német Karabiner 98k találati pontossága kárpótolt mindezért. Ennek a pontosságnak köszönhetően hamarosan bemutattak egy mesterlövész változatot is, amelyik megőrzi a Karabiner 98k tulajdonságait kiegészülve egy távcsővel. Megbízható hatótávolságával a Karabiner egy kiváló nagy hatótávolságú fegyver. TECHNIKAI ADATOK
MG 34
 A Mauser cég által kifejlesztett MG 34-es a második világháború egyik legkorszerűbb géppuskája volt. Alapját a német tervezésű, de a fegyverkezési korlátozások miatt Svájcban gyártott Solothurn MG 30-as képezte. Az MG 34-es volt az első, nagy tömegben gyártott olyan géppuska, amely golyószóróként és géppuskaként is használható volt, ráadásul a földi célok leküzdésén túl légvédelmi fegyverként is bevált, sőt, tankokba és repülőgépekbe is beépítették. Az 1936-ban hadrendbe állított MG 34-est 1945-ig gyártották. Negatívumaként szokták felhozni, hogy a léghűtéses cső 250 lövés után a melegedés miatt cserére szorult. Ezt a műveletet ötletes megoldással könnyítették meg. Legnagyobb hátránya, hogy túlságosan jó volt: előállítása nagy precizitást és hosszú időt igényelt, ezért nem tudták kellő ütemben gyártani. A precíz konstrukció miatt homokos, sáros, havas környezetben hamar meghibásodhatott. Ezeket a tényezőket figyelembe vették a továbbfejlesztésének tekinthető MG 42-es tervezésekor. TECHNIKAI ADATOK
MG 42
TECHNIKAI ADATOK
Panzerfaust 100
 1942-ben a lipcsei HASAG cég a saját szakállára fejlesztésekbe kezdett Dr. Langweiler vezetésével. Egy kézből indítható, hátrasiklás nélküli páncéltörő-gránátvetőt kívántak megalkotni, ez lett a család első tagja, a Faustpatrone klein. A töltet egy kumulatív gránát volt, mely rézből vagy más fémből készült tölcsér-formából és az ezt körülvevő robbanóagyagból állt. A robbanás összepréselte a kúpot és előre lökte, amely így "átszúrta" a páncélt. A tankba hatoló olvadt fém hőhatással megölte a legénységet vagy a teljes tank megsemmisült a belső lőszerkészlet berobbanásától.A fegyver egy 80 cm hosszú, és 3,3 cm átmérőjű csőből állt, ami 54 g lőportöltetet (nitrocellulóz) tartalmazott. A vége egy papír kupakkal le volt fedve, hogy ne tömíthesse el szennyeződés. Az elejében lévő harci fej 36 cm hosszú, és 10 cm átmérőjű volt, ami 400 g robbanótöltetet tartalmazott. A töltet 50-50% TNT és tri-hexogén volt. Ez 140 mm-es páncélt volt képes átégetni. A fej 28 m/s sebességgel hagyta el a csövet, ami 30 m-es lőtávot tett lehetővé. A töltet már azelőtt kiégett, hogy a csövet elhagyta volna, viszont kirepüléskor kisodort magával forró égésgázokat, ami sok balesetet okozott. A fegyver egy elég kezdetleges célzórendszert kapott. Kibiztosítás után a ravaszt fedő kart fel kellett hajtani, aminek a teteje, valamint a fej teteje a céllal egy vonalba kellett essen.A faustpatrone-nak sok hiányossága volt, így hamarosan több változtatást is végeztek. A fej a formája miatt könnyen lapattant a célpontról, így szélesebb, 14 cm lett, és 39,5 cm hosszú. A töltet tömegét 800 g-ra növelték, így 200 mm-re nőtt az átütőereje. A cső is szélesebb, 4,4 cm lett, valamint a lőpor mennyiségét is 95 g-ra növelték. A laposabb és nehezebb fej miatt, a majd kétszer akkora töltet ellenére, szintén csak 30 m/s-ra volt képes, ami 30 m-re volt elegendő. Ezenkívül a célzáson is fejlesztettek, mivel a korábbi erre szolgáló kallantyúra három jelet tettek, ami különböző távolságban lévő célok ellen segített (20, 30 és 40 m). Ezt azonban már nem faustpatrone-nak, hanem Panzerfaust 30-nak hívták, utalva a lőtávolságra. Ennek a gyártása 1943 szeptemberében indult meg. A legfőbb probléma megoldatlan maradt. A csekély hatótávolság miatt a csövet 5 cm-re vastagították, és a lőpor mennyiségét 134 g-ra növelték. Ez 45 m/s-ra gyorsította, és 60 méterre repítette az új Panzerfaust 60-at. A nagyobb lőtávolság miatt módosították a célzórendszert, amivel 80 m-ig lehetett vele célozni. Ezt 1944 októberétől kezdték gyártani. Már novemberben elkezdték gyártani a Panzerfaust 100-t. Ennek a lőportöltete már egy két részből álló 190 g-os töltet volt, a csövet pedig 35 cm-el meghosszabbították. A célzórendszert 150 m-ig módosították. 1945 januárjában kezdték fejleszteni a Panzerfaust 150-et. A töltetet 56 cm-hosszú kúpos formára alakították, aminek köszönhetően kisebb töltettel is tartotta a 200 mm-es átütőerőt. A cső már nem eldobható volt, hanem 10 lövésre volt szavatolva. 85 m/s-os sebességgel, 150 m-re volt képes elrepülni. Csak márciusban kezdték a gyártását, így mindössze néhány került ki a csapatokhoz. TECHNIKAI ADATOK
Parabellum P08 'Luger'
 A fronton kitett hatásoknak, (por, kosz) nehezen ellenálló pisztoly, de ha rendesen karban volt tartva, pontosan és megbízhatóan üzemelt, és a szövetséges katonák egyik legjobban megbecsült hadizsákmánya volt. Létezett belőle egy ún. "Artillery Model" azaz "tüzérségi" is, amely hosszabb csővel, fa tussal, és 32 db-os dobtárral rendelkezett. TECHNIKAI ADATOK
Sturmgewehr 44
 A német StG 44 volt a legelső gépkarabély, amit készítettek, és segített a mai gépkarabélyok tervezésénél. Hitler először elutasította az StG 44-est, de a Keleti Fronton bizonyosodott be, hogy nagyon hatékony fegyver, és így azonnal hadrendbe állították. Az ellenséges vonalak elleni támadásnál a gépkarabély igen jól bevált. Egyes és sorozatlövésre egyaránt megfelelt. Az un. „rövid töltényre" tervezték. A német gyalogság tűzereje így jelentős fölényben volt a közönséges ismétlőpuskákkal felszerelt csapatokkal szemben. TECHNIKAI ADATOK
Schmeisser MP40
 Az MP 40-es elődjét, az MP 38-as géppisztolyt csak körülményesen és drágán lehetett előállítani. Éppen ezért úgy kellett azt áttervezni, hogy alkalmas legyen tömeges gyártásra. Ennek az áttervezésnek eredményeként született meg az MP 40-es. Megbízható, olcsó fegyver lett, pontosabb volt, mint a Thompson géppisztoly, ezért az amerikai katonák nagyra becsülték, és ahol lehetett gyűjtötték és használták őket. Alkatrészeit különböző beszállító üzemekben készítették, de a végszerelést is több gyár végezte. 1940 és 1944 között 1 milliónál is több példány került ki az üzemekből. Több módosított verziója is készült, pl. az MP 40/II-es, melybe két tárat lehetett helyezni, az MP 41-et (más jelöléssel MP 41/I-et) pedig fatusával szerelték. Ezen változatok kevésbé voltak sikeresek, de az alapmodell előfutára lett a háború utáni tömegesen előállított, hatékony gépkarabélyoknak. TECHNIKAI ADATOK
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek