NagyMagyarország kalauz: Debrecen

Debrecen

Egy IGAZI 
hittel teli
magyar város

Földrajzi állás

Debrecen, az ország második legnagyobb és legnépesebb városa, az ország keleti részén fekszik, 30-km-re a román határtól, BudaPesttől 230 km-re. Lakossága 215 ezer fő, de a városban folyamatosan mintegy 300 ezer ember lakik, hiszen az ország legnagyobb és legrégebben, 1538 óta folyamatosan működő egyetemének hallgatói csak kis arányban helyiek, így nincsenek bejelentve a városba, ugyanúgy, ahogy a mintegy harminc középiskola diákjainak egy része sem, illetve a mintegy 20–30 ezer turista, aki folyamatosan fluktuálva a városban tartózkodik. Debrecen megközelíthető az M3-as, majd az M35-ös autópályákon. BudaPesttel a 4-es számú főútvonal köti össze. Több irányból érkezik a vasút is. Debrecen a TINA vasúthálózat tagja (Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony). Ezen kívül itt található Magyarország egyik nemzetközi repülőtere, ami mind személy-, mind teherforgalmat bonyolít le már az 1900-as évek eleje óta.

A város két táj határán, a Nyírség és a Hajdúhát között fekszik. A Nyírség homokos terület, északról lejt dél felé, nyugati határa a Tócó völgyénél húzódik. A Hajdúhát löszös terület, nyugati irányba lejt. Debrecen belterülete döntően a Nyírség nyugati szélén helyezkedik el. Jelentős magasságkülönbségek nincsenek, a Református Kollégium falában elhelyezett magassági pont 119,6 méterre van a tengerszinttől.

Debrecen területe 461,65 km², keletről nyugat felé 36 km, északról dél felé 20 km kiterjedésű. A város nyugaton a Hajdúhát felé nyitott, de északon és keleten a (kertségek kb. 3 km-es sávján túl) összefüggő erdős terület veszi körül. A legfontosabb erdők: a Nagyerdő, a Monostori-erdő Alsójózsánál, az Apafai-erdő és az Erdőspuszták.

Hazai és külföldi emberekben sokszor felmerült már a kérdés, hogy olyan természeti környezetben, ahol Debrecen fekszik, hogyan alakulhatott ki már a kora középkorban egy jelentős település.

Természetesen a város kialakulásának és fejlődésének a múltban megvoltak az erőforrásai és földrajzi alapjai. A tájhatár, ahol Debrecen fekszik, máshol is fontos szerepet játszott már települések kialakulásában. A tájhatáron fekvő településeknek általában gyorsabb volt a fejlődésük is, mint azoknak, amelyek egy-egy tájon helyezkedtek el. Közel volt a felszínhez a jó minőségű talajvíz, és a várost körülvevő hatalmas erdőségekből biztosítani lehetett a szükséges faanyagot. A földművelés és az állattenyésztés számára mind kitűnő lehetőséget biztosított a hajdúsági lösz és a Hortobágy szikes pusztái, ahol a város polgárai állataikat legeltették. Ezenkívül Debrecen fontos, a Felvidéket Erdéllyel összekötő kereskedelmi útvonalon feküdt, aminek az előnyeit a város ki is használta.

Történelem 

A Honfoglalás előtt a területen több különböző népcsoport élt. Az ókortól kezdve számos népcsoportok : vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok...stb. telepedtek le hosszabb-rövidebb időre a mai Debrecen területén.

Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakba. A három falu (Boldogasszonyfalva, Szentlászlófalva és Debreczun) egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország leggazdagabb, így egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően. A mezővárosi kiváltságokat Nagy Lajos adományozta Debrecennek 1361-ben, ekkortól rendelkeztek az itt élők a szabad bíró- és tanácsválasztás jogával. 1450 és 1507 között a Hunyadi család birtoka volt.

A 15. század elejétől a város számos újabb kiváltságot nyert el az uralkodótól illetve földesurától. Legfontosabbak ezek közül talán a vásárok tartását engedélyező kiváltságlevelek, hiszen a következő évszázadokban a kereskedelem, a vásárok biztosították a város gazdagságát, folyamatos fejlődését. A török hódoltság, az ország három részre szakadása sem jelentett végzetes csapást a városra nézve, sőt a 17. században Debrecen gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően. Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort.

Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe földrajzi helyzete miatt és azért is, mert nem rendelkezett várral vagy városfallal, és csak a városatyák diplomáciai lavírozása menthette meg. A városnak hol a terjeszkedő törököket, hol az osztrákokat, hol Rákóczit támogatva sikerült fennmaradnia. Talán ez is hozzájárult a polgárok nyitott gondolkodásához, ami előkészítette az utat a reformáció számára. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. A 16. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.

A város gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerve adományozta I. Lipót Debrecennek a szabad királyi városi rangot 1693-ban. 1715-ben pedig visszatért a városba a katolikus egyház, és a várostól kapott telken a piarista szerzetesek felépítették a mai Szent Anna székesegyházat. Ebben az időben a város már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ. Református Kollégiumában (a mai egyetem elődje) későbbi tudósok és költők tanulnak.

A város gyorsan fejlődött, de konzervatizmusát mindig megtartotta. A történelem úgy hozta, hogy az utóbbi két évszázadban kétszer is meghatározó szerepet játszhatott Magyarország történetében. Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált – Kossuth szavaival élve – a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. 1849 áprilisában Kossuth a debreceni Református Kollégium oratóriumában mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Debrecen tanúja volt a szabadságharc egy csatájának is, melyben a Habsburg-párti orosz sereg legyőzte a magyar honvédség egyik fontos elővédjét (Nagysándor József hadteste), a város nyugati részén zajlott augusztus 2-án.

A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, majd hamarosan vasúti gócponttá vált. Új iskolák, kórházak, gyárak, malmok épültek, bankok és biztosítótársaságok telepedtek meg a városban. Magasabb épületek, villák épültek, parkokat alakítottak ki, így a város Budapest után másodikként maga mögött hagyta a kisvárosias külsőt. 1884-ben az országban elsőként elindult az ún. gőzvontatású városi közúti vasút (helyét 1911-ben a villamos vette át, mely a mai napig nagyrészt a régi gőzvasút nyomvonalán halad).

Nagyváraddal mindig „konkurenciaharcot” vívott a város, mind Hajú és Bihar vármegyék központjai. Az I. világháború után azonban, amikor Magyarországtól elcsatolták Erdélyt, Debrecen újra határközeli várossá vált. A gazdasági válságból a turizmus nyújtott kiutat. A Nagyerdőben kikapcsolódási és sportolási lehetőséget nyújtó épületek épültek, köztük fedett uszoda és az ország első stadionja. A városhoz tartozó Hortobágyi Nemzeti Park turistalátványossággá vált.

A II. világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett. Az 1944 augusztusi bombatámadások során az épületek fele elpusztult, további 20%-uk megrongálódott. 1944. után megkezdődik az újjáépítés, és Debrecen egy időre másodszor is az ország fővárosa lett, amikor itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és száz napig itt tevékenykedett az Ideiglenes Nemzeti Kormány is. A polgárok nekiláttak a város újjáépítésének, azonban a háború előtti állapotok teljes visszaállítását az új rendszer nem tette lehetővé. Az államosítások során a város területének felét elvesztette, ezeket újonnan kialakított községekhez csatolták, ezenkívül Debrecen a Hortobágy feletti rendelkezési jogát is elveszítette. Bár az újonnan épült lakótelepek megváltoztatták a városi arculatát, de otthont teremtettek azoknak, akiknek háza elpusztult a háborúban.

Napjainkban Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb városa, ezenkívül az ország egyik fontos kulturális, kereskedelmi, vasúti, építészeti központja.

Népesség

2001-ben a város lakosságának 99,6%-a magyar; 0,1%-a cigány és 0,5%-a egyéb (főleg német és román) nemzetiségűnek vallotta magát.

Debrecen a XVI. század óta a térség szellemi-kulturális központja, amivé elsősorban a reformáció és rangos iskolája, a Kollégium tette. Vonáskörzete az évszázadok alatt az Eger és Nagyvárad közötti észak-keleti országrészen alakult ki, amire ma is érvényesülő hatást gyakorol a történelmi határok megváltozása, illetve Miskolc és Nyíregyháza növekvő szerepköre. Debrecen az ország egyik legnagyobb egyetemi központja, egyeteme az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye.[4]

A XIX. század második felében a debreceni sajtó jelentős személyiségeket vonzott a városba, bár hosszútávon megtartani nem tudta őket. Itt kezdte újságírói pályafutását pl. Ady Endre, Krúdy Gyula, Tóth Árpád. A debreceni irodalom kiemelkedő alakjai többek között Oláh Gábor, Szabó Magda, Tóth-Máté Miklós, az ország egyik legnagyobb és legismertebb költője, Csokonai Vitéz Mihály, szintén a város szülötte.

Több mint 200 évvel ezelőtt, 1789-ben alapította meg Debrecenben a Nemzeti Játékszín Társaságot, amely a Fehér Ló vendégfogadó szekérszínében (a mai Megyeháza helyén) tartotta előadásait. Az első kőszínház 1865-ben készült el, és 1916-ban nevezték el a város nagy költőjéről Csokonai Színháznak. Az első igazgató Reszler István volt. Színészcsoportjában olyan művészek léptek föl, mint Blaha Lujza, Foltényi Vilmos, Fektér Ferenc. A színtársulat anyagi helyzete általában csapnivaló volt, mégis itt léptek fel a századforduló magyar színművészetének legjobbjai (pl. Krémer Jenő, Bércky Ernő, Rózsa Lili, Rózsahegyi Kálmán, Csortos Gyula). A színházban napjainkig jeles színészek és rendezők alkotnak.

A XII. század végén a mai Debrecen helyén már templomos falvak voltak. A középkorban a város nagy és vallásos katolikus település volt, több templommal, melyek között a legnagyobb a gótikus Szent András templom volt, melyet I. Imre váradi püspök építtetett 1297 és 1317 között. Ez volt az Alföld legnagyobb gótikus kegyúri temploma.

A XVI. század első harmadától fogva Debrecen vallási életét egyre jelentősebb mértékben előbb a lutheri, majd a kálvini reformáció határozta meg. Az 1551. évet határkőnek foghatjuk fel, mert ettől kezdve a város kálvinista vezetése – a többi hajdúvároshoz hasonlóan – tiltotta a katolikusok letelepedését, a katolikus templomokat pedig a reformátusok foglalták el. A reformáció debreceni térhódítása így olyan mértékűvé vált, hogy 1552-ben lényegében megszűnt a római katolikus egyházi élet a városban. Ferences szerzetesek csak 1715-ben telepedhettek vissza a városba, s szintén királyi parancsra 1716. április 27-én kijelölte ki a debreceni magisztrátus a Szent Anna templom mai helyét, valamint a katolikusok számára külön temetkezési helyét.

Újabb jelentősebb vallási mozgás csak a XIX. században tapasztalható újra a városban. A görög katolikus hívek beköltözése Debrecenbe a század elején kezdődött meg. A város az 1840. évi XXIX. törvényével teremtette meg a zsidók betelepedésének lehetőségét, s a Debreceni Zsidó Hitközség 1852-ben alakult meg. 1882-ben jött létre a cívisváros önálló evangélikus egyházközsége, s 1892-ben alakult meg a baptista gyülekezet. Az unitárius leányegyházközség pedig csak 1921-ben alakult meg.

Ma már számos egyház van jelen közösségeivel Debrecen vallási életében, így – a teljesség igénye nélkül – az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, a Hit Gyülekezete, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Mormon Egyház), az Új Apostoli Egyház, Jehova Tanúi, a Magyarországi Bahá’í Közösség, valamint a Krisna-tudatú Hívők Közössége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.