Beszámoló az MNA harmadik nyilvános táboráról

Beszámoló az MNA harmadik nyilvános táboráról

Központi tábor

1. nap

Megérkezünk a táborba. Párás, ködös az idő, az erdő ködbe burkolózik. Találkozunk a tábor vezetőivel és a korábban érkezettekkel. Találkozunk olyannal, aki már előző este megérkezett és félúton az erdőben aludt! Az elszántság tehát megvan. Megtörténik a regisztráció, majd mindenki felsorakozik az alakulótéren. Felvonják ősi zászlónkat, mely nyugodtan, büszkén lengedezik, hirdetve: ez a föld az övé. Elhangzik a táborparancsnok köszöntője és a kiképzők bemutatkozása, majd közlik az alapvető viselkedési szabályokat is. Egymás megszólítása ezentúl: bajtárs!

Alaki foglalkozás, lőfegyverismereti oktatás, fegyvertartás gyakorlása (élethű airsoft fegyverekkel), mozgás fegyverrel, egymás biztosítása mozgás közben. Gyorsan repül az idő.

Az ebéd mellé igény szerint teát is lehet kérni, de a víz is nagyon jólesik az embernek. A munka percek múlva folytatódik. A kiképzők megmutatják azokat a kézjeleket, melyek a hangtalan kommunikációhoz szükségesek, valamint a gyalogsági taktikai alakzatokat. Elmélet után gyakorlás az egyik gyakorlótéren, majd egy erdei úton. Egyszerre kell kémlelni a terepet, figyelni egymásra, továbbadni az információkat kézjelekkel és megfelelő módon mozogni. Elsőre nem könnyű. Hanyagságnak, nemtörődömségnek itt helye nincs, ha kell, akkor akár kollektív büntetéssel mindenki megtanulja. A büntetések jogosak és mindeki tudja, hogy szükségesek is. Éles helyzetben a nem, vagy rosszul begyakorolt viselkedés emberéletekbe, saját bajtársaink életébe is kerülhet. Gyakorlás újra és újra. Visszatérve a tábor központjába, rajsátrakat verünk fel. Szinte mindenki hozott saját sátrat is, de a sátrak közös felállítása és az, ha a rajok együtt is maradnak, sokkal kívánatosabb.

Este vacsora, próbálom én is feldolgozni az aznapi élményeket. Kicsit oldottabb már a hangulat. Étkezés után kötetlen beszélgetésre van lehetőség a tábortűz mellett, vezetőink ott ülnek mellettünk, itt mindenki szóhoz juthat. A lehűlő levegő miatt jólesik letelepedni a tábortűz mellé. A tábortűz egyfajta szent hely, a tábor közösségének élő mivoltát is jelképezi. Itt meg lehet pihenni, itt nyugalmat lelhet az ember. Nézem az arcokat: csupa nyílt tekintetű, elszánt, harcos lelkű fiatalt látok magam előtt.
Szánalommal gondolok azokra a fiatalokra, akik „szórakozás” címén ebben az órában is tömegével választják az önpusztítás legkülönfélébb módjait.

Szó esik az egészséges közösségek fontosságáról. A sötétség erői nem véletlenül rombolják éppen a közösségeket. Az összetartó, egymást ismerő és egymásban megbízó emberek alkotta közösségek képesek ugyanis dacolni minden életellenes törekvéssel. A helyi közösségek szerepe ezért fog egyre jobban felértékelődni. Nem arra kell várni, hogy majd „fentről” valaki megmondja, mit és hogyan kell csinálni, hanem ezt az építő feladatot mindenkinek magának kell elvégeznie a saját környezetében. Figyelni kell, tervezni, készülni, dolgozni, cselekedni, áldozatokat hozni! Minden egyes faluban, városban. Ha ez sikerül, ezeknek a közösségeknek a magyar érdekek feltétlen érvényesítésének útján csak meg kell fogniuk egymás kezét. Ehhez az építő munkához mindenki hozzá tudja tenni a maga részét. Nem pártokban, kétes kimenetelű ígéretekben kell bízni, hanem saját magunkban!
Valaki felveti, hogy jó lenne, ha ízelítőt kapnánk közelharcismeretekből is. Nem szerepel a programban, de a kérésre ígéret a válasz: lesz lehetőség erre is.

A beszélgetés végén megtörténik az őrség megszervezése az éjszaka és a hajnal fennmaradó részére. A feladat nem öncélú és valós alapja is van, számítani lehet ugyanis rendőri erők, vagy néhány „odatévedt” tolvaj megjelenésére. Az őrséget mindenki komolyan veszi, fennakadás nincs, a váltás végig gördülékenyen zajlik.

Éjszaka elered az eső. A levegő még jobban lehűl, esőcseppek kopognak végig a sátorlapokon.

2. nap

Hajnalban harsány kiáltásra ébredünk: „Jó reggelt bajtársak! Ébresztő, föl!” Perceken belül sorakozó, mindenki nyúl a bakancsáért és a felszereléséért. Még csak pirkad. Szitál az eső. Mindenki igyekszik jól felöltözni. Az alakulótéren bemelegítés után futunk, egyenesen az egyik közeli gyakorlótérre. Alig látni a talajt, a hepe-hupás fűben vigyázni kell, de bámészkodásra nincs idő, futni kell. Hirtelen egy gyakorlóárok felé indulunk. A lépcsős talajon le, majd a túloldalon fel. Futás vissza a tábor felé. Most már senki sem fázik. A tábor melletti úthoz érve visszakanyarodunk, még egy kör. Aztán még egy. Kiképzőink futnak velünk, sürgetnek, nincs megállás... Még mindig sötét van. Egy épülethez érünk. Egyik kiképzőnk az épület falának dől, bakot tart, a vállán keresztül mindenkinek fel kell mászni a padlásra. Jó két és fél méteres a magasság. Nézelődésre nincs idő, csinálni kell. És sikerül! Mindenkinek. Alig ért fel az utolsó ember, máris elhangzik a parancs: „Mindenki lefelé! Mozgás!” Egymás után ugrunk a mélybe. Irány az erdő, továbbra is futunk. Végre újra a táborba érünk. Reggeli előtt sátorrendellenőrzés.
Megdolgoztunk a reggeliért, jólesik a kávé, tea, víz is.

Az oktatás folytatódik. Tájékozódás tájolóval, térképpel. Alapvető ismeretek terepen. Előkerül a papír, ceruza. Koordináták hangzanak el, az oktató a szemléltető táblát is aktívan használja. Gyakorlás következik terepen, rövid túra. Időnként megállunk, a kiképzők kérdéseket tesznek fel a látott tájra vonatkozóan. Tanulság: állandóan figyeld a környező tájat és a látottakat vésd is a fejedbe! Nem kirándulunk, hanem felkészülünk! Több megállónál a tájolás gyakorlása történik. Szitál az eső, beborult az ég, hűvös szél fúj. Arra gondolok: állunk a vártán és készülünk, mert közeledik a vihar…
A táborvezető és a többi kiképző kemények, de igazságosak. Óriási tudás és tapasztalat van a birtokukban, mégsem kérkednek vele. Nincs fölényeskedés, lehurrogás. Szerényen viselkednek, minden kérdésre válaszolnak, ha kell, újból elmagyaráznak egy-egy dolgot. Csak az számít, hogy mindenki tudja a dolgát és hogy azt hogyan hajtsa végre! A kiképzők hozzáértését dicséri az is, hogy ugyan nehezek a feladatok, de soha sem teljesíthetetlenek! Az elvégzett munkát pedig mindig elismerik. A kiképzés alatt a biztonság is mindig elsődleges, erre mindig kényesen ügyelnek.
Ebéd közben már a délutánra gondolok, hiszen rengeteg feladat várhat még ránk. A fizikai megterhelések után mindig jólesik egy szelet csokoládé, pótolja az energiát.
Délután következik az első összetett feladat: egyénileg kell mindenkinek megtalálnia tájékozódási pontokat. Itt mindenkinek egyedül kell boldogulnia, késleltetve indulnak az emberek. A helyenként sűrű bozótosban nem könnyű a feladat, de mindenki teljesíti.

Este gyakorlás fegyverekkel. Zárásként ún. párbajlövészetre is sor kerül. Izgalmas, pörgős páros fegyveres sportjáték, kieséses rendszerrel. Nézni is nagyon élvezetes.

Vacsora előtt közelharcbemutató következik. Megígérték, s be is tartották. A sötétben reflektorfény előtt gyülekezünk, nagyon hangulatos a megvilágítás. Rövid bemutatóval fűszerezve, a gyalogsági ásóval történő harc néhány elemével ismerkedünk meg. Kevés az idő, csak ízelítőről van szó, mégis újabb ismeretekkel lettünk gazdagabbak.

A vacsora nem várt meglepetéssel szolgál: finom sült kolbászt kap mindenki! Az egész napi kemény munka után leírhatatlanul jólesik. Mécseseket gyújtunk, nagyon jó a hangulat.
Itt jegyzem meg, hogy az ellátás professzionális volt, semmiben sem szenvedtünk hiányt, percre pontosan kész volt minden, a konyhán tevékenykedő bajtársak első osztályú munkát végeztek!
A vacsora utáni beszélgetések aktuálpolitikai kérdések körül forognak.
Az őrszolgálatot már rutinosan hajtjuk végre.

3. nap

Éjjel megint esett, nyirkos fűben melegítünk hajnalban. Irány az akadálypálya: palánk, majomlétra, egyik akadály a másik után. Megállásra, vagy lemaradásra gondolni sem lehet. Ha valaki elakad, a többiek húzzák-tolják. Mindenki teszi a dolgát. Pedig nem könnyű egy csúszós farönkön a magasban egyensúlyozva átmenni, a nyirkos farudakba kapaszkodni. Mindig arra gondolok: az éles helyzet ennél csak nehezebb lehet!

Reggelinél az előző napi sült kolbász zsírját kenjük kenyérre, jócskán jutott bele hagyma is. Kiadósabb reggelit el sem tudok képzelni.

Egyre jobb lesz az idő, némi száraz gyakorlás után komplett, alakzatban végrehajtott támadási feladat gyakorlása következik terepen. A kiképzők szeme a legkisebb hibát is észreveszi. Végül megtörténik a feladat közös kiértékelése. Aztán előről kezdjük, újabb kiértékelés, aztán újból gyakorlás. Újra és újra, amíg elfogadhatóan nem megy.

A programok zárásaként komplex feladat következik, melynek során minden eddig tanult ismeretünkre szükség lesz. Mindenkinek teli hátizsákkal, málhamellénnyel, fegyverrel kell sorakoznia! Mindig a megfelelő alakzatot alkalmazva meghatározott koordinátákat kell elérnünk, azokon feladatokat végrehajtanunk, ráadásul időre. Támadásra számítani kell. Az ellenség: a kiképzők!
A parancsnokok elosztják embereiket, minden perc számít, indulunk. Igyekszünk mindig rejtve mozogni. Erdőkön, domboldalban, szántóföldeken át visz az utunk. Mindenki figyel. A nap már vidáman süt, egyre melegebb lesz, mi meg izzadunk rendesen, de már fel sem vesszük: ha kell kúszunk, hasalunk, futunk, nem számít már. Egymás után érjük el a megadott koordinátákat. Megállunk enni is pár percre. A következő ponton jutalom is vár minket: csokoládé. Elosztjuk. Rettenetesen jólesik.
Egy patakhoz érünk. Feladat: átkelési pont létesítése a századnak a helyszínen található anyagok segítségével. Ketten-hárman belemegyünk a patakba, hogy lerakjuk az első fatörzset. Húzzuk-emeljük. Már térdig vízben gázolunk. Csakhamar a helyére kerül. A hideg vízben maradok, egymás után rakom a farönköket azokra a helyekre, ahová a többiek mondják. Mások újabb fatörzseket hoznak. A víz hideg, de nem érdekel, csak a feladat számít. Végre elkészülünk. Az átkelés biztonsággal végrehajtható, felvesszük a felszerelést és mindenki átkel. Cuppog a víz a lábbelimben, megyünk tovább. A következő ponton drótkötélpálya vár minket, ismét átkelés a patakon. Ellenséggel még mindig nem találkoztunk. Már órák óta úton vagyunk. Továbbhaladás egy földúton. Az első rajban vagyok, egy tűzcsoportparancsnokkal haladok elől. Nemsokára emberalakot látok messze előttünk az úton. Mindenki érzi: ellenség van a közelben. Lassan haladunk, de folyamatosan rejtve. Az előbb látott alaknak most nyoma sincs. Rövid megbeszélés, behatolunk az erdőbe, amelynek időközben a szélére értünk. Ketten előremegyünk felderíteni. Egyre természetesebben használjuk a kézjeleket, remekül működik. Felzárkóznak az utánunk jövők, mi megyünk tovább előre. Az erdőben egy bucka tetejére érünk, amikor úgy 50 méterre előttünk meglátjuk az ellenséget. Azonnal jelentjük a parancsnoknak és tüzet nyitunk, folyamatosan tűz alatt tartva a célt. Kiderül: ketten vannak. Időközben felfejlődtek a rajok, már tőlem balra is tüzet nyitnak. Fegyverropogás, parancsok. A rombolóosztag sikerrel jár, az ellenséget megsemmisítették. Még nincs vége, felzárkózunk, biztosítunk. Zajlik az állapotfelmérés. Indulunk tovább. Már közel a tábor. Végül fáradtan, de büszkén érkezünk vissza.

Rövid idő alatt összepakolunk, lebontjuk a sátrakat. A tábor hivatalosan véget ért, fogadjuk a táborparancsnok és a kiképzők elismerését és jókívánságait. Levonják a zászlót. Indulás előtt beszélgetünk még egy kicsit.

Telefonszámokat, email címet cserélünk, majd egymás után elindul mindenki hazafelé. A táborparancsnok az egyik este a tábortűznél azt mondta: „Az a legnehezebb pillanat, amikor az utolsó ember is elhagyja a tábort.” Milyen igaza van!

Hazafelé

Még frissek az élmények, ott kavarognak mind bennem. Valahogy nehezemre esik elhagyni a tábort. Ahogy közeledek lakóhelyem felé, egyre több fény tűnik fel az este sötétjében, de nem vágyom oda. Rohanó, önző emberek tömegei, akik képesek egymáson is átgázolni, csak hogy saját maguk előbbre jussanak. Ezt hívják „civilizációnak” és „modern társadalomnak”. Totális ellentéte annak, amit a táborban tapasztaltam. Nekünk mégis ebben az önző világban kell megállnunk a helyünket. Az utat megmutatták, innentől kezdve tőlünk függ, kiálljuk-e a közelgő vihar próbáját. Gyakorolni, készülni, acélozni kell most már magát állandóan az embernek.

Zárszó

Nem felejtem el az egyik kiképzőnkkel folytatott beszélgetésemet sem. Az ő szavaival tudom legjobban összefoglalni azt az élményt, amit a tábor nyújtott nekem: „Úgy kezdtem én is, mint ti most. Mindent itt tanultam...”

Németh Krisztián – Jövőnk.info

Megjegyzés: A térségi táborok mindenhol hasonlóan zajlottak. Putnokon az érkezőket rendőri ellenőrzés fogadta, mely korrekt, de szakmailag felkészületlen volt. (Egy rendőrnek - pláne négynek - illene ugyanis tudni, hogy a símaszk nem minősül közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek. Ellentétben pl. a karddal, amit a cigányoktól valamiért nem koboznak el, nem indítanak eljárást még életveszélyes fenyegetés esetén sem.)