ARCHÍVUM

Üdvözlet, bár mindenki ismer titeket, mutasd be pár mondatban a zenekart.
Üdv Nektek! Talán kicsit túlzás, hogy minket mindenki ismer, de azok számára, akik most ismerkednek a bandával, elmondanám, hogy 1992-ben alakultunk a fővárosban, minimális zenei tudással és tapasztalattal. Az évek folyamán ismertségre és népszerűségre tettünk szert, elsősorban őszinte, szókimondó szövegeink és stílusunk miatt. Munkásságunk alatt rengeteg koncertet adtunk, számos lemezt készítettünk és évekig a föld alá kényszerültünk a „szólásszabadság” áldozataiként. Rengeteg tagcserén mentünk keresztül, a jelenlegi felállás tűnik a legjobbnak és legdinamikusabbnak.

Mostanában nagyon termékenyek voltatok lemezek terén, mi ennek az oka?
A „Skinheads ain’t hippies” hármas splitlemezen található hat nótával tértünk vissza a köztudatba, ezek a dalok eredetileg az Ulfhethnar nevű német zenekarral közös CD-n szerepeltek volna, ami rajtunk kívülálló okok miatt nem jött létre végül. 2008-ban jelent meg a gyűjteményes lemezünk, „Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok” címmel, amire régi számokat rögzítettünk az új legénységgel, valamint egy új dalt, ami csak ezen a lemezen szerepel. 2009-ben végre vadonatúj saját lemezzel jelentkeztünk, „Szabadságharc” címmel, ami egyértelműen az egyik legjobb munkánk. Ötleteink szinte folyamatosan vannak, ha kész egy szöveg, hamar összeáll a zene is hozzá, ha van ihlet.

Dolgoztok-e már új számokon, és ha igen, akkor mikorra várható ezek megjelenése?
Jelenleg nem dolgozunk új nótákon, elkapkodni nem fogjuk, tehát nem szeretnék belemenni ígérgetésbe. Ha homlokon csókol minket a múzsa ismét, akkor nem fogjuk elfojtani magunkban az új ötleteket, hanem gyorsan csinálunk egy új lemezt. Azt szinte biztosra mondhatom, hogy a banda huszadik születésnapját egy új lemezzel szeretnénk megünnepelni 2012-ben. Reméljük,a köztes időben is össze tudunk rakni egy új hanghordozónyira való számot.

Kik segítettek titeket, hogy újra "létezik" Archívum?
Az igazi lökést a 2007 novemberében megtartott, nagysikerű „15 éves buli” jelentette, ahol több mint 700 megjelent bajtárs (és akik nem fértek be…) fanatikus tombolása meggyőzött minket arról, hogy nem szabad letennünk a „lantot”. Köszönettel tartozunk a „Véres Kard” szervezetnek, akik megszervezték és lebonyolították azt a csodálatos, felejthetetlen estét!

Milyen visszajelzéseket kaptok a Szabadságharc lemezzel kapcsolatban?
Szerencsére a legtöbb visszajelzés teljesen pozitív. A néhány negatív kritika pedig olyan emberek szájából, tollából származik, akik még mindig Borczyt sírják vissza, vagy akik ilyen-olyan okból nem kedvelik a bandát (féltékenység, rosszindulat, tudatlanság…). Természetesen nem kötelező szeretni az új munkáinkat, a lényeg, hogy az elsöprő többségnek igenis nagyon tetszik, amit mostanában csinálunk.

Sokat koncerteztetek a visszatérés óta, milyen volt a fogadtatás?
Azt kell mondanom, hogy a hangulat minden esetben meghaladja a várakozásainkat. Fantasztikus érzés a színpadon állva figyelni a közönség minden rezdülését, nézni a minden sort éneklő, mosolygó arcokat, látni a felszabadultságot és a büszkeséget a szemekben. Ez az, amiért érdemes csinálni, folytatni tűzön-vizen át, mert látjuk, érezzük, hogy szikrát gyújtunk a közönség szívében, amiből talán minden mocskot felégető tűzvész lesz egy szép napon.

Féltek-e egy újabb eltiltástól, és hogy/mi módon próbáljátok ezt megakadályozni?
Nem ismerünk olyan embert, aki örülne reggeli házkutatásoknak, rendőrségi, aztán bírósági eljárásoknak, tehát természetesen tartunk egy újabb eltiltástól. Tanulva múltbeli hibáinkból és naivitásunkból, igyekszünk minél többet megtenni annak érdekében, hogy ne gyártsunk bizonyítékokat saját magunk ellen. Jó lenne, ha a tisztelt közönség is megértené, hogy élő fellépéseink egyszeri és megismételhetetlen, bensőséges ünnepek, amikről csak a szívünkben őrizhetünk meg szép emléket, nem pedig fényképezőgépekben, telefonokban és videófelvételeken.

Jövőre valószínűleg Fidesz lesz megint hatalmon, mire számítotok, hatással lesz-e ez a zenekar életére?
Természetesen biztosak vagyunk abban, hogy a fidesz hatalomra kerülése után lesújt az igazi jobboldalra. Sajnálatos, hogy sok nemzettestvérünk bedől a fidesz áljobboldali megnyilvánulásainak és orbán bandájában látják a megoldást. Tudomásul kell venni, hogy az mszp és a fidesz ugyanaz a fertő más köntösben. Sajnos a nép nagy része a kétpártrendszerben tud csak gondolkodni, elsősorban a média tömegbutító hatása miatt. A 2010-es választások után minden hazafi veszélyben lesz, nem csak mi, mindenki vigyázzon magára és a másikra is! Ne hazafiakkal legyenek tele a fogdák és a börtönök, hanem azokkal, akik oda valók!

Az új lemezeitek elég jól fogytak, bár így is elég sok maradt belőlük, miként vélekedtek azokról, akik netről töltik le a lemezeiteket?
Szerencsére a lemezekbe fektetett pénz már megtérült, ha tíz év múlva fogy el az összes, nekünk az is megnyugvás, hiszen tudhatjuk, hogy van igény és érdeklődés a zenekar iránt. Az internet komoly fegyver lehet a kezünkben, nem vádoljuk a fiatal érdeklődő bajtársakat, ha először letöltik a lemezeket, elindulnak ők is az úton, majd, ha keresőképesek lesznek, megveszik a lemezeket. Sajnos vannak, akik életükben nem vesznek meg egy eredeti lemezt, amivel a bandát támogatnák, a gond igazán velük van. Pénzt nem adnak egy CD-re, de a neten meg siránkoznak, hogy „nincs új zeném…”. El kell fogadni azt a tényt, hogy új lemez csak akkor lesz, ha a régiből bejött annyi, hogy ki lehessen adni az újat, tudjunk új húrokat, cineket, dobbőröket, esetleg új hangszereket vásárolni, próbatermet bérelni, stb. Nagyon szimpatikus a mozgalom berkein belül tapasztalható „minden magyar CD-t megveszek, még ha nem is tetszik, akkor is” mentalitás, ebben látjuk a jövőt, hogy megmaradjanak a zenekaraink. Tisztelet a lemezvásárló közönségnek!

Az eltiltás ideje alatt, nem igazán volt lehetőségetek bármit is tenni, ez mi módon befolyásolta a mozgalmi életeteket?
Embert próbáló idők voltak azok az évek, minden lépésünket árgus szemmel figyelték a rendszer kutyái, hogy azonnal lecsaphassanak ránk, ha átlépnénk a határokat. Nagyon kellett vigyázni, mit mondunk, hova megyünk, kivel levelezünk. Sajnos két bajtársnak szigorították a büntetését házi őrizetre, a harmadikkal is próbálkoztak, szerencsére ő vissza tudta verni az alattomos ZOG-támadást. Ügyvédi körökben köztudomású volt, hogy minden tagot letöltendő börtönbüntetésre akartak volna ítélni, szerencsére ez nem jött össze nekik, így nagyon óvatosan tudtuk őrizni a lángot.

Tartoztok valamelyik szervezethez, vagy támogatjátok valamelyiket?
Régebben mindnyájan tagjai voltunk különböző szervezeteknek, de különböző okok miatt már csak egy tagunk aktív egy szervezetben. Számunkra a legszimpatikusabb szervezet a Skins 4 Skins Hungária, önzetlen munkájuk a mozgalom harcosainak támogatásáért mindenképpen példaértékű. Próbálunk mindenkivel jó viszonyt ápolni, néha sikerül, néha nem. Ha valaki nekünk nem tetsző tettekkel vívja ki rosszallásunkat, akkor tőle tisztes távolságot tartunk.

Miként vélekedtek erről a divathullámról hazánkban, hogy mindenki "skinheadnek, vagy Nemzetiszocialistának" képzeli magát, közben közük nincs hozzá?
Divatemberek mindig lesznek, ők jönnek és mennek, nem kell velük foglalkozni, majd az idő eldönti, hogy ki tartozik közénk és ki nem. Ilyen emberek tizenöt-húsz éve is voltak, verték a mellüket, szétvarratták magukat, aztán ugyanúgy el is tűntek. Aki a leghangosabb, aki a legszélsőségesebbnek akar mutatkozni, az mindig gyanús, hogy csak kitűnni akar a többi közül.

Hogyan látjátok a hazai mozgalmat?
Jelenleg nem túl rózsás a helyzet. Néhány éve megint az a tapasztalat, hogy vezető emberek nagy energiákat mozgatnak meg más mozgalmi emberek kibeszélésére, bemocskolására, ahelyett, hogy a közös ellenség elleni harccal foglalkoznának. Ez a tendencia nagyon veszélyes, mert erőinket egymás ellen mozgósítjuk, így teljesen szétforgácsolódik a mozgalom. Könnyű mindig másban keresni a hibát, ahelyett, hogy a saját hibáinkkal néznénk szembe inkább. A mozgalomra jellemző a gyanakvás és az óvatosság, ami ugyan nem káros, de ha ez keveredik egy kis rosszindulattal, az már könnyen válhat paranoiává. Ha ez tovább durvul, akkor egy idő után mindenkiben ellenfelet, riválist lát az illető, aki ellen ösztönösen védekezik és tudattalanul rombol maga körül. Jó esetben rászólnak és figyelmeztetik, rossz esetben másokat is magukkal rántanak az ilyen emberek. A fiatal bajtársaktól több tiszteletet várnék el az idősebb, kipróbált bajtársak irányába, jó lenne, ha a táncteret nem küzdőtérként tekintenék, ahol mindenkit szét kell rugdosni. A skinhead mozgalom mindig is lázadás volt, de a deviáns, nem-európai külsőségeket is mellőzni kéne, könyvek olvasásával, műveltséggel jobban ki lehet tűnni az átlagból. Természetesen vannak pozitív előrelépések is a mozgalomban, jó lenne, ha a bizalom és a jóindulat vezetné az embereket, nem pedig a pletykák, hátbatámadások és az esztelen paranoia. Ellenkező esetben mindig csak egy szűk réteg leszünk, ami nem tud soha látványos eredményeket felmutatni, csak egy adott szinten tud mozogni, előrelépni kevésbé.

Mi a véleményetek a sovinizmusról?
Ez egy kényes kérdés, de aktuális. A sovinizmus túlzásba vitt nacionalizmus, ami a saját fajta feltétlen szeretetét, más népcsoportok utálatát vonja maga után. Ha fehér fajban gondolkodunk, akkor saját fajtánkban hiszünk feltétel nélkül, a többi fajt pedig elviseljük a saját területén, ha nem lépi át a mi határainkat. Ha a magyarságban gondolkodunk, márpedig gondolkodnunk kell, hiszen kötelességünk kiállni magyar testvéreinkért, bárhol is kell élniük különböző igazságtalan békediktátumok miatt, akkor nem a szomszédos népek iránt kell mérhetetlen gyűlöletet érezni, hanem azok iránt, akik megalkották és elfogadták ezeket a szerződéseket. Sajnos minden környező nép részéről ért atrocitás magyarokat, amin nagyon nehéz túllépni, főleg úgy, ha mindennaposak ezek a sajnálatos események. Nehéz úgy higgadtnak maradni, ha folyamatos támadásnak van kitéve a magyar nép a saját földjén. Egy kicsit „divat” is lett itthon gyorsan lesovinisztázni azokat az embereket, akik nem tudják félretenni egyik napról a másikra magyar testvéreink sérelmeit, ezzel megint magyarokat ugrasztanak össze egymással. Az igazi sovinizmus tényleg butaság, nem kéne ezzel a szóval olyan könnyelműen dobálózni, a személyes eszmecsere sokkal hatékonyabb. Akivel össze lehet fogni, azzal eddig sem volt baj, akivel nem lehet, azzal nem kell erőltetni a barátságot.

Mit gondoltok a sok új zenekarról, van-e amelyik elnyerte a tetszéseteket?
Le a kalappal a sok új zenekar előtt! Legfrissebb kedvenceink a Voice of Justice (nemzetközi szintű zenét játszanak!), a Jogos Önvédelem, az Utolsó Védvonal, a Tar Had és a Vérvád. Természetesen minden új zenekar egy új remény, elismerést érdemelnek, mert hangszert ragadtak a nemzet szolgálatában. Mindenki támogassa a fiatal csapatokat, ne csak a „nagy öregekre” mozduljon meg a közönség!

90-s évek óta sokat változott a hazai NS zene, miként látjátok ezt?
Igen, emlékszünk a kilencvenes évek kutyaütő, behangolást nem ismerő bandáira, az Archívum sem volt nagy durranás az első néhány évben, ehhez képest a jelenlegi színtér zenekarai mérföldekkel előttünk járnak. Szerencsére sokat fejlődött a zenei ellenállás, jobbak a bandák, jobbak a hangszerek, profibbak a körülmények…Rengeteg stílus megtalálható a jelenlegi palettán, ami több embert érinthet meg, a szövegek is intelligensebbek, mint régen, tehát jó úton haladunk! Csak így tovább!

Lassan két éves lesz az Archívum rajongói oldal, túl vagyunk a 30 ezer látogatón, miként vélekedtek az oldalról?
Örülünk neki, köszönjük, hogy csináltatok egy ilyen oldalt, ami által megismerhetik a fiatalok a zenekart. Egyikünk sem egy „internet-mester”, mi nem tudnánk egy ilyen oldalt összerakni. Megtisztelő a harmincezer látogató is, reméljük, sokáig működik még az oldal, terjesszétek ti is az eszmét!

Utolsó szó a tiéd!
Köszönjük az érdeklődést, a sok pozitív visszajelzést, erőt adtok nekünk a folytatáshoz! Mindig hallgassatok az eszetekre, óvakodjatok a duruzsoló, pletykás, rosszindulatú hangoktól! Előre a győzelemre!
Archívum 2009.