Német hajók
2009.12.01. 20:34
A Bismarck csatahajó a német hadiflotta büszkesége volt, melyet az I. világháborút lezáró békeszerződések passzusait figyelmen kívül hagyva építettek meg, titokban. Testvérhajójával, a valamivel nagyobb Tirpitz-cel egyetemben az Európában valaha megépült legnagyobb csatahajók voltak, velük egyenértékű hajó nem épült az öreg kontinensen. 1936. július 1-én kezdték el építeni a hajót, és 1939. február 14-én bocsátottál vízre. A Bismarckot még a tengerészeti legendárium meglehetősen gazdag gyűjteményében is előkelő hely illeti meg. Testvérhajójával együtt a Harmadik Birodalom tengeri hatalmának kiteljesítésére születtek, aztán csatahajó léptékben igen rövid és tragikus pályafutásuk volt. A Bismarckra eredetileg 40,6 cm-es lövegeket terveztek, de ezek nem készültek el időre, így "csak" 38 cm-es ágyúkat kapott. A csatahajónak 12 kazánja, 3 gőzturbinája, 3 db hajócsavarja és 2 db iker-kormánylapátja volt. Fő fegyverzetét a 8 db 38 cm-es löveg adta, 4 toronyban elhelyezve. A fedélzetéről repülőgépet is lehetett katapultálni. Páncélzata a vízvonalnál max. 329 mm, a tornyoknál max. 360 mm, a fedélzeten max. 120 mm és a felépítményeken max. 350 mm volt. Vízkiszorítása 50.900 tonna volt harckész állapotban. Karcsú, ívelt hajóteste szinte széppé tette a monstrumot. Technikai szempontból is igen korszerű hajónak számított, annak ellenére hogy lokátora nem, csak távmérője volt. A Bismarck feladata az lett volna, hogy kísérő hajójával a Prinz Eugennel-nel kiszökve az Atlanti-óceánra a szorongatott Egyesült Királyság tengeri utánpótlási vonalait vágja el, az amerikai konvojokat süllyessze el. Lütjens tengernaggyal a fedélzetén 1941. május 18-án a két hajó elindul, de felfedezik őket, nyomukba ered jószerivel a fél brit flotta... és elindul a hadtörténet legnagyobb szabású hajóvadászata. Hat nappal később a Bismarck szembekerül a Royal Navy híres zászlóshajójával, a Hood-dal. A világ megdöbbenésére kb. 18-20 km-es távolságról a harmadik sortüzével telibe találja a Hood lőszerkamráját és Őfelsége büszkesége 2 perc alatt elsüllyed (3 túlélő a 2600-ból). Rövid szökés után az Ark Royal egyik Swordfish típusú repülőgépének szinte véletlen torpedó-találatától nehezen irányítható Bismarckot utólérik (most már szinte tényleg az egész brit flotta) és heves harcban elsüllyesztik, franciaországi támaszpontjától mindössze 400 km-el... 1989-ben a Titanic-ot is felkutató Ballard kb. 4300 m mélyen az óceánban megtalálja a Bismarckot, és brit szakmai közvéleményben éles vitát kavarva megszellőzteti azt a feltételezést, miszerint a Bismarckkal nem az ágyúzás végzett, hanem a saját legénysége süllyesztette el. Mindenesetre a helyszínt haditengerészeti temetőnek nyilvánították...
-
Vízrebocsátás: 1939 febr.14.
-
Vízkiszorítás: 41.700 t (üresen); 50.900 t (harckészen)
-
Sebesség: 29 csomó (53,7 km/h)
-
Személyzet: 2092 fő
-
Hajtómű: három csavartengelyes, Diesel-motorok
-
Hatótávolság: 15 000 km
-
Hossz: 251,0 m
-
Szélesség: 36,0 m
-
Merülés: 10,2 m
-
Fegyverzet: főütegek: 8 x 38 cm L/47 nehézágyú - 4 nagy 1000 tonnás forgó-toronyban (Anton, Bruno, Cezar, Dora) kb. 36 km-es max. lőtávval, optikai irányzékkal. Mellékfegyverzet: 12 x 15 cm L/55 hajóágyuk 3-3 forgótoronyban, több torpedóvető cső, 16 db 37 mm-es és 18 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú. Fedélzeti légierő: 2 x ARADO Ar 196 hidroplán, fedélzeti katapulttal
-
Páncélzat: övpáncél 312 mm - 262 mm, oldalvért és tornyok: 360 mm speciális Wotan kompozit páncél, fedélzet 121 mm
-
Tervező: Blohm und Voss 1936 (Hamburg)
-
Gyártó: Blohm und Voss 1937-1939, átadás: 1940. aug. 24., próba-kifutás: 1940. szept. 15.
-
Alkalmazás: csatahajó, a Birodalmi Haditengerészet zászlóshajója
A Bismarck testvérhajóját 1936. november elején kezdték el építeni Williemshavenben, és 1939. április 1-én bocsátották vízre. Az 1941. február 25-i szolgálatba állítása után - több bevetést végrehajtva - a Trondheim-fjorban talál menedékre. 1942 áprilisában angol bombatalálatok következtében megsérül. Áttelepítik az Alta-fjordba, ahol 1943. szeptember 22-én egy brit kommandóegység törpe tengeralattjárók segítségével aláaknázza és súlyosan megrongálja. Kijavítása után Tromsö közelében rejtőzködik. 1944-ben a Furious anyahajó repülőgépei többször is megtámadták, majd 1944. szeptember 12-én az angol Lancasterek speciális bombákkal újra támadják. A Tirpitz felfordul, legénységének csaknem a fele elpusztul. A roncsot 1948 és 1957 között lebontják.
-
Vízrebocsátás: 1939
-
Vízkiszorítás: 42.900 t (üresen); 52.600 tonna (harckészen)
-
Sebesség: 29 csomó (53,7 km/h)
-
Személyzet: 2608 fő
-
Hajtómű: három csavartengelyes, Diesel-motorok - 101 430 kW (150 175 ks)
-
Hatótávolság: 15 000 km
-
Hossz: 251,0 m
-
Szélesség: 36,0 m
-
Merülés: 9 m
-
Fegyverzet: 8 db 38,0 cm-es nehézágyú; 12 db 15,0 cm-es ágyú; 16 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 2 db Arado Ar-196-os hidroplán; 1942-től 40 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db torpedóvető cső
-
Páncélzat: övpáncél 312 mm - 262 mm, oldalvért és tornyok: 360 mm speciális Wotan kompozit páncél, fedélzet 121 mm
A "zsebcsatahajók" legsikeresebb egységét 1933-ban bocsátották vízre. A spanyol polgárháború során az ibériai vizeken a nemzetközi haderő kötelékében teljesített szolgálatot. A II. világháború kitörésekor éppen nagyjavításon esett át, aktív szolgálatát 1940 őszén kezdte. Egy hosszú atlanti bevetésen több mint 110 ezer tonnányi kereskedelmi hajóteret süllyesztett el, és hullámsírba küldte a Jervis Bay felfegyverzett kereskedelmi cirkálót is. Ezt követően norvégiai támaszpontokról zavarta a sarkvidéki konvojokat. A háború utolsó szakaszában a Balti-tengerre vezényelték. A kieli kikötőben brit bombázók süllyesztették el 1945. április 9-én. A roncsot később részben lebontották, a maradékot a dokk feltöltésekor betemették.
-
Vízrebocsátás: 1933
-
Vízkiszorítás: 11.700 t (üresen); 15.900 tonna (harckészen)
-
Sebesség: 28 csomó
-
Személyzet: 951 fő
-
Hajtómű: 2 csavartengely, 8 MAN dízelmotor - 41 748 kW
-
Hatótávolság: 37 040 km
-
Hossz: 187,9 m
-
Szélesség: 20,6 m
-
Merülés: 7,3 m
-
Fegyverzet: 6 db 28,0 cm-es ágyú; 8 db 15,0 cm-es ágyú; 6 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 2 db repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm
1931-ben került vízre a "zsebcsatahajónak" is nevezett, a szokásosnál erősebb felépítésű cirkálóosztály első tagjaként. Ekkor még Deutschland volt a hajó neve, mely 1933-ban készült el teljesen. A spanyol polgárháború idején a köztársaságiak egyik repülőgépe súlyosan megrongálta, a legénységből többen meghaltak. A második világháború elején az atlanti vizekre hajózott, ahol két kereskedelmi hajót elsüllyesztett, egyet pedig (az amerikai City of Flint-et) elfogott. November elején hazahívták és Hitler parancsára átkeresztelték Lützow-ra: a német kancellár ugyanis rettegett attól, hogy egy Németország nevét viselõ hadihajó elsüllyed. Ezt követően alaposan átalakították, később átsorolták a nehézcirkálók közé. 1940 tavaszán a Norvégia elleni támadás során eltalálta egy brit torpedó. Kijavítása után 1943-ig ebben a térségben maradt, közben 1941 nyarán egy másik torpedótalálattól is megsérült. 1943-tól a Balti-tengeren állomásozott. 1945 áprilisában a schwinemündei kikötőben brit repülőgépek bombái eltalálták. Május elején a roncsot felrobbantották és az elsüllyedt. 1947-ben a szovjetek kiemelték, majd miután elvontatták Kalinyingrádba (Königsberg), lebontották.
-
Vízrebocsátás: 1931
-
Vízkiszorítás: 13.817 t (üresen); 15.670 t (harckészen)
-
Sebesség: 26 csomó
-
Személyzet: 951 fő
-
Hajtómű: 8 diesel MAN-9 turbína - 41 748 kW
-
Hatótávolság: 19 000 km
-
Hossz: 187,9 m
-
Szélesség: 20,6 m
-
Merülés: 5,87 m
-
Fegyverzet: 6 db 28,0 cm-es ágyú; 8 db 15,0 cm-es ágyú; 6 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 20 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 2 db repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm
A Schleswig-Holstein annak az öt hajóból álló régi csatahajó-osztálynak egyik képviselője, melyet 1902-04 között kezdtek építeni. Magát a Schleswig-Holstein-t 1906 decemberében bocsátották vízre, 1908 júliusában szerelték fel, és helyezték a Német Északi Flotta kötelékébe, ahol részt vett a jütlandi ütközetben is. A háború utolsó két évében felváltva szolgált raktárhajóként Bremerhavenben, és barakkhajóként Kielben. Egyike volt annak a néhány hadihajónak, amit Németország tengerpartjainak védelmében megtarthatott az I. világháború után. Nagyarányú átépítés után tisztképző hajóként használták. 1939. augusztusban újra első vonalbeli szolgálatba helyezték. Feladata a Lengyelországot megszálló német haderő támogatása volt; szeptember 1-én négy 28 cm-es ágyújának a westerplattei lengyel erődítményre zúduló tüze nyitotta meg a II. világháborút. Egy héten keresztül lőtte az erődöt, míg a lengyelek szeptember 7-én meg nem adták magukat. Később a Norvégiát megszálló szárazföldi haderőt kísérő egyik hajóraj vezérhajója volt. Ezután kiképzőhajóként a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. 1944. december 18-án a RAF egy Gdyniát ért bombatámadása során súlyosan megsérült, s végül 1945. március 21-én elsüllyesztették.
-
Vízrebocsátás: 1906
-
Vízkiszorítás: 10.150 t (üresen); 14.218 t (harckészen)
-
Sebesség: 19,1 csomó
-
Személyzet: 742-802 fő
-
Hajtómű: 3 turbína és 3 hajócsavar - 19.330 shp
-
Hatótávolság: 4800 tengeri mérföld
-
Hossz: 127,6 m
-
Szélesség: 22,2 m
-
Merülés: 8,21 m
-
Fegyverzet: 4 db 28 (L/20) cm-es ágyú; 14 db 15 (L/45) cm-es ágyú; 20 db 8.8 (L/45) cm-es légvédelmi ágyú; 4 db 3,7 (L/83 C/30) cm-es légvédelmi gépágyú
-
Páncélzat: övpáncél 240 mm, a tornyok 300 mm és a fedélzet 40 mm
Az első világháború után az 1919-ben rájuk erőszakolt fegyverkezési korlátozások keretében Németországnak megtiltották a repülőgéphordozó-erő kialakítását. 1933 közepére elkészült egy teljes fedélzetű, 40 repülőgép üzemeltetésére alkalmas repülőgép-hordozó alapterve, ám a projektet késleltette az építési gyakorlat hiánya. A munkálatok 1935-ben megkezdődtek, de a Graf Zeppelin befejezését az U-boot program miatt halogatták. A befejezetlen hordozót a II. világháború vége előtt pár hónappal szándékosan elsüllyesztették. A Szovjetunió kiemelte, de útban Leningrád felé megint elsüllyedt. A Graf Zeppelin az eredeti tervek szerint egy 12 db Ju-87D zuhanóbombázóból és 30 db Me-109F vadászgépből álló repülőgép- csoportot hordozott volna. Félig elkészült egy testvérhajója is, amelyet a híresztelések szerint az I. világháború német haditengerészeti-léghajó divízió parancsnoka után Peter Strassernek neveztek volna.
-
Vízrebocsátás: -
-
Vízkiszorítás: 28 540 tonna
-
Sebesség: 35 csomó (64,82 km/h)
-
Személyzet: 1760 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 turbina
-
Hatótávolság: 14 840 km
-
Hossz: 262,50 m
-
Szélesség: 31,6 m
-
Merülés: 8,5 m
-
Páncélzat: Övpáncél 89 mm, repülőfedélzet 37,5 mm
-
Fegyverzet: 16 db 150 mm-es (5,9 h.), 12 db 104 mm-es (4,1 h.) löveg, 43 repülőgép
A német haditengerészet két különböző osztályhoz tartozó romboló-típussal vágott neki a II. világháborúnak: a Diether von Roeder-osztállyal, melyhez hat hajó tartozott, és a 16 fős Leberecht Maas-osztállyal. A két hajóosztály méreteiben és fegyverzetében hasonlított egymásra, bár a Von Roeder-osztály jobb teljesítmény elérésére volt képes, hiszen a Leberecht Maas-osztály 56 km/h-s (30 csomós) sebességével szemben akár 70 km/h- val (38 csomóval) is tudta szelni a habokat. A Von Roederek utazótávolsága szintén meghaladta a másik romboló-osztályét: e tekintetben 8987 km állt szemben 8153 kilométerrel. A 2. torpedóromboló-flottillához tartozó és Erich Bonte sorhajókapitány parancsnoksága alatt álló Leberecht Maas-t 1934-ben kezdték el építeni Kiel-ben, 1935-ben bocsátották vízre és 1937. januárjában állt szolgálatba. A háború első hónapjaiban - a német haditengerészet többi torpedórombolójával együtt - idejének nagy részét aknatelepítéssel töltötte. 1940. február 22-én az északi-tengeri Borkum mellett aknára futott, és elsüllyedt. A német torpedórombolóknak ezen osztálya rendelkezett először négyes szerelvényre helyezett torpedóvető csövekkel. 1944 után a hajók légvédelmi fegyverzetét is megerősítették.
-
Vízrebocsátás: 1935
-
Vízkiszorítás: 2232 t (üresen); 3190 tonna (harckészen)
-
Sebesség: 30 csomó
-
Személyzet: 313 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 Wagner-kazán és gőzturbina - 70 000 LE
-
Hatótávolság: 8153 km
-
Hossz: 120,1 m
-
Szélesség: 11,8 m
-
Merülés: 4,1 m
-
Fegyverzet: 5 db 127 mm-es (5×I) ágyú, 4-8 db 37 mm-es légvédelmi ágyú, 16 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú, 8 db TT 533 mm-es torpedó-vetőcső és 60 db akna
-
Páncélzat: övpáncél: 20 mm, fedélzet: 20 mm, gépterem: 25 mm, lőszerraktár: 35 mm
Admiral Graf Spee
Az 1919-es versaillesi békeszerződés szerint a maximális 10 200 tonna vízkiszorítási határral sújtott Németország egy ügyesen megtervezett "zsebtatahajót" tervezett. (A hajót a németek hivatalosan a "páncélos hajó" osztályba sorolták, de a nyilvánosság előtt inkább "zsebcsatahajóként" emlegették, mely elnevezés rajta is ragadt. Igazából egyik kifejezés sem pontos, mivel valójában egy, az átlagosnál sokkal erősebb páncélos cirkáló volt.) Testvérhajói a Deutschland (Lützow) és az Admiral Scheer. A három egység 1931-36 között épült.Konstrukciójukban sok újítást alkalmaztak, a cirkálóknál erősebb tüzérséggel, a csatahajóknál nagyobb sebességgel rendelkeztek. A háború elején az Atlanti-óceánon tevékenykedő Graf Spee-t brit hajók, köztük az Ark Royal repülőgép-hordozó vették üldözőbe. 1939. december 13-án a La Platánál brit cirkálókkal vívott csatát, amiben súlyosan megsérült. Befutott Montevideóba, de az uruguayi kormány csak 72 órányi tartózkodást engedélyezett számára. 17-én kifutott a La Plata torkolatába, ahol legénysége elsüllyesztette. Parancsnoka, Langsdorff kapitány december 20-án egy montevideói szállodában főbe lőtte magát.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1934
-
Vízkiszorítás: 12.200 t (üresen); 16.200 t (harckészen)
-
Sebesség: 26 csomó (48,15 km/h)
-
Személyzet: 926 fő
-
Hajtómű: 2 csavartengely, 8 MAN dízelmotor - 41 748 kW
-
Hatótávolság: 37 040 km
-
Hossz: 186,0 m
-
Szélesség: 21,6 m
-
Merülés: 7,3 m
-
Fegyverzet: 6 db 28,0 cm-es ágyú; 8 db 15,0 cm-es ágyú; 6 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 2 db repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm
1938-ban bocsátották vízre, a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály tagjaként. Testvérhajói a Blücher és a Prinz Eugen. 1940. február 18-án indult első bevetésére, amikor is a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában a Nagy-Britannia és Skandinávia között közlekedő szövetséges konvojokat támadta, ahol megsérült. A javítások után 1941 februárjában Brestből indult újabb bevetésre, az Atlanti-óceánra, ahol támadást indított az SLS-64 jelű konvoj ellen, és több hajóját elsüllyesztette. 1941 decemberében a Lützov társaságában összecsapott az Északi-tengeren a brit Sheiffeld és a Jamaica cirkálókkal. Utoljára a Barents-tengeren vett részt harcban a sarkvidéki vizeken. A cirkálót a flottakiképző rajhoz vezényelték át a Balti-tengerre, később pedig, 1945 elején a Kelet-Poroszországban állomásozó német csapatok evakuálásában vett részt, és április 9/10 éjszaka a hajó a RAF bombázóinak egy Kiel elleni támadása során súlyosan megrongálódott. Ugyanez év május 3-án meglékelték, majd 1948-49-ben szétbontották.
-
Vízrebocsátás: 1938
-
Vízkiszorítás: 14.800 t (üresen); 19.800 t (harckészen)
-
Sebesség: 32,5 csomó
-
Személyzet: 1600 fő
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, fogaskerék meghajtásos turbina - 133 631 ks
-
Hatótávolság: 8 160 km
-
Hossz: 195,0 m
-
Szélesség: 21,1 m
-
Merülés: 7,9 m
-
Fegyverzet: 8 db 200 mm-es ágyú; 12 db 105 mm-es légvédelmi ágyú; 12 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú; 28 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 70-80mm
Az 1937. júniusban vízrebocsátott és 1939-re felszerelt nehézcirkáló, a Blücher egy öt hajóból álló osztály tagja volt a Lützow, a Seydlitz, a Prinz Eugen és az Admiral Hipper mellett. 1940. április 9-én egy 2000 fős haderőt szállító hadihajóraj élén, Oscar Kummetz admirális zászlóshajójaként vett részt Norvégia megszállásában, célja a norvég főváros, Oslo volt. E támadóéket 15 csapatszállító hajó követte, fedélzetükön 3761 katonával. Noha a támadást aprólékosan megtervezték, Kummetz admirális azt a parancsot adta haderejének, hogy csupán 12 csomós sebességgel keljen át az Oslo-fjordba vezető Drobak-szoroson. E döntés súlyos hibának bizonyult. A szoros csupán 457 méter széles és erődítmények védték. A norvég tüzérek addig vártak, míg a Blücher közvetlen közel nem ért, és tüzet nyitottak, rövid idő alatt lángra lobbantva a hajót. Az ezt követően becsapódó torpedók tehetetlenül sodródó, kiégett ronccsá változtatták a nehézcirkálót, mely 06.30-kor felborult, és fedélzetén több, mint 1000 emberrel elsüllyedt. Az 1990-es években a hajó korrodált üzemanyagtankjaiból kiszivárgó olaj szennyezéssel fenyegetett, ezért komoly munkára volt szükség, hogy megakadályozzák a környezeti katasztrófa bekövetkeztét. Testvérhajói: Admiral Hipper, Prinz Eugen (módosított), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott Petropavlovszk nevet kapott, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).
-
Vízrebocsátás: 1937
-
Vízkiszorítás: 14.500 t (üresen); 18.600 t (harckészen)
-
Sebesség: 32,5 csomó
-
Személyzet: 1600 fő
-
Hajtómű: kazán és SR Deschimag gőzturbina - 133 631 ks
-
Hatótávolság: 15 000 km
-
Hossz: 206,0 m
-
Szélesség: 21,3 m
-
Merülés: 5,82 m
-
Fegyverzet: 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 70-80 mm
Emden
Az 1925-ben elkészült könnyűcirkáló, az Emden az első középméretű német hadihajó, amit az I. világháború után építettek. Az eredetileg széntüzelésű hajó elsősorban hosszú, nyílt tengeri utakra készült, ezért hatalmas szénraktárai voltak, de különös figyelmet szenteltek a legénységi szállás méretére és az emberek kényelmére is - ez akkoriban újdonságnak számított. A II. világháború kitörését követően aknákat telepített az Északi- tengeren, majd 1940 áprilisban a Blücher mellett részt vett Norvégia megszállásában. Bár a hadművelet során súlyos veszteségeket szenvedtek, az Emden megúszta komolyabb sérülések nélkül, és később a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. Nem egy hadműveletben vett részt: először egy ütőképes taktikai haderővel - melyben ott volt az új csatahajó, a Tirpitz is - hajózott együtt, majd kiképzőhajóként működött. 1944 végén és 1945 elején csapatokat evakuált Kelet-Poroszországból, majd 1945 januárjában Von Hindenburg tábornagy koporsóját kellett kimenekítenie a tannenbergi temetőből. 1945 áprilisában egy Kiel ellen vezetett bombatámadás során megrongálódott. 1945 májusában meglékelték, majd 1949-ben szétszerelték.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1925
-
Vízkiszorítás: 5400 t (üresen); 7100 tonna harckészen
-
Sebesség: 29 csomó (54 km/ó)
-
Személyzet: 630 fő
-
Hajtómű: ikercsavaros Germania turbinák - 46.500 HP
-
Hatótávolság: 5300 tengeri mérföld
-
Hossz: 154,86 m
-
Szélesség: 13,7 m
-
Merülés: 6,61 m
-
Fegyverzet: 8 db 150 mm-es (8×I-/48-SKC/36), 3 db 105 mm-es (-/65-SKC/33) löveg és 6 db 20 mm-es (-/65-SKC/38) légvédelmi löveg + 120 akna
-
Páncélzat: 76-100 mm a vízvonalnál, 20-40 mm a fedélzeten és 51 mm a tornyokon
Gneisenau
A Gneisenau csatacirkálót 1936 decemberében bocsátották vízre, 1938 májusára szerelték fel. A következő évben javításokat végeztek rajta, miáltal ütőképesebbé vált. 1939 novemberében indult első bevetésére az Atlanti-óceánra, testvérhajójával a Scharnhorsttal, és elsüllyesztette a brit Rawalpindi segédcirkálót. 1940. április 9-én Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt részt vett Norvégia megszállásában, és a Renown brit csatacirkáló ágyúi komoly károkat okoztak a Gneisenauban, de június 8-án a Scharnhorsttal közösen elsüllyesztették a Glorious brit repülőgép-hordozót, az Ardent és az Acasta rombolókat. 1940. június 20-án Trondheim partjainál viszont a Gneisenau-t megtorpedózta meg a Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárója, a HMS Clyde. 1941. januárban a Scharnhorst-tal újabb bevetésre indult az Atlanti-óceánra. Útjuk sikeres volt, 22 kereskedelmi hajót süllyesztettek el. 1941. április 6-án Brest előtt újból megtorpedózta egy brit repülőgép, a négy nappal később vezetett szövetséges légitámadás során pedig újabb sérüléseket szenvedett. 1942 februárjában vitte véghez híres haditettét: a Scharnhorst és a Prinz Eugen nehézcirkáló kíséretében áthajózott a La Manche csatornán Swordfish-ek torpedótámadása közepette Brestből Németországba. Közben aknára futott, de a robbanás nem okozott komoly kárt. 1942. február 27-én a kieli kikötőben újabb bombatalálatok érték. Ezután az ágyúkat leszerelték róla, Gdyniába vontatták, ahol 1945. márciusban torlaszolóhajóként elsüllyesztették. Az oroszok kiemelték, majd 1947-51 között lebontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1936
-
Vízkiszorítás: 31.850 t (üresen); 39.522 tonna (harckészen)
-
Sebesség: 32 csomó (59,3 km/h)
-
Személyzet: 1480 fő
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, 3 turbina dízelmotorokkal kombinálva a cirkáláshoz - 165 000 ks
-
Hatótávolság: 16 306 km
-
Hossz: 225,9 m
-
Szélesség: 30,0 m
-
Merülés: 9 m
-
Fegyverzet: 9 db 28 cm-es ágyú; 12 db 15 cm-es ágyú; 14 db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 10 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db Arado Ar-196-os repülőgép; 1942 után 14 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 53,3 cm-es torpedóvető-cső
-
Páncélzat: övpáncél 343 mm - 168 mm, lövegtornyok 356 mm - 152 mm
Karlsruhe
A II. világháború kitörésekor Német Haditengerészet hat könnyűcirkálójából kettő a norvégiai hadjárat idején süllyedt el. Az invázió alatt a Karlsruhe adta 4. hadműveleti csoport zászlóshajóját; április 9-én a Truant brit tengeralattjáró torpedózta meg, és a cirkáló olyan súlyosan megrongálódott, hogy egy német torpedónaszádnak el kellett süllyesztenie. Másnap pedig a Königsberg, - mely a Bergen felé hajózott - esett áldozatul a brit haditengerészet Blackburn Skua gépeinek. A nácik hatalomra jutása előtt négy évvel, 1929 novemberében szolgálatba állított Karlsruhe a Német Haditengerészet „K” könnyűcirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt: a másik kettő a Köln és a Königsberg. A könnyúcirkáló kiképzőhajóként a háború előtt számos alkalommal indult külföldi küldetésre.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1927
-
Vízkiszorítás: 6050 t (üresen); 7600 tonna harckészen
-
Sebesség: 32 csomó
-
Személyzet: 580-900 fő között
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, kazán és gőzturbina - 60.000 HP
-
Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld
-
Hossz: 173,75 m
-
Szélesség: 15,24 m
-
Merülés: 4,28 m
-
Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 8 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es és 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú + 2 db Arado Ar 196 repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 50-70 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 40,1 mm
Köln
Az 1928 májusában felszerelt Köln a Német Haditengerészet egyik könnyűcirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt, testvérhajói a Karlsruhe és a Königsberg. A Köln a II. világháború első napjától harcban állt: Densch admirális felderítő haderejének részeként aknákat fektetett le az Északi- tengeren. Norvégia megszállása során, 1940 áprilisában a Königsberggel együtt tagja volt a Bergennél partra szálló német inváziós haderő biztosítását végző hajórajnak. A Köln az északi vizeken teljesített szolgálatot, egészen 1943-ig, amikor áthelyezték a Balti Flottához. Ezt követően számos támogató hadműveletben vett részt, 1944 végén pedig - már a flottakiképző hajóraj tagjaként - civileket és katonákat menekített ki Kelet-Poroszországból. Noha ez a küldetés korántsem volt veszélytelen, a Köln nagyszerű munkát végzett. 1945. március 30-án, alig néhány héttel a háború vége előtt, miközben generáljavítást végeztek rajta a wilhelmshaveni haditengerészeti hajójavító műhelyben, az amerikai légierő (USAAF) B-24-es bombázói csapást mértek a kikötőre, és súlyosan megrongálódott. A tenger fenekére süllyedt, és csak a felépítmény látszott ki a vízből. 1945. április 6-án bár ágyúit meghagyták, leszerelték, a német kapitulációig a kikötő védelmében vett részt. 1946-ban leselejtezték.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1928
-
Vízkiszorítás: 6.857 t (üresen); 8.390 tonna harckészen
-
Sebesség: 32 csomó
-
Személyzet: 821 fő
-
Hajtómű: kazán és gőzturbina
-
Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld
-
Hossz: 173,95 m
-
Szélesség: 15,24 m
-
Merülés: 5,58 m
-
Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 6 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú és 2 db repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 68,58 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 38,1 mm
A német könnyűcirkálót Wilhelmshaven haditengerészeti hajógyárában kezdték el építeni 1926 tavaszán, és 1927. március 26-án bocsátották vízre. Az 1929 áprilisában szolgálatba állított Königsberg a Német Haditengerészet egyik könnyücirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt: a másik kettő a Karlsruhe és a Köln. A Königsberg Densch altengernagynak, a német haditengerészet felderítőegységei rangidős parancsnokának zászlóshajója volt. 1940. április 10-én süllyedt el Bergennél, amikor a brit haditengerészet légiflottájának Blackburn Skua repülőgépei több hullámban, zuhanóbombázásban csaptak le rá. Ez a cirkáló volt a háború első nagyobb hadihajója, amely légitámadás következtében süllyedt el. A Königsberg roncsait 1943-ban emelték ki, szárazdokkba vitték, majd amikor 1944 szeptemberében újból az oldalára fordult, felhagytak a javításával és szétbontották.
-
Vízrebocsátás: 1927
-
Vízkiszorítás: 6.057 t (üresen); 7.590 tonna harckészen
-
Sebesség: 32 csomó
-
Személyzet: 580-900 fő között
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, kazán és gőzturbina - 60.000 HP
-
Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld
-
Hossz: 173,75 m
-
Szélesség: 15,24 m
-
Merülés: 4,28 m
-
Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 8 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es és 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú + 2 db Arado Ar 196 repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 50-70 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 40,1 mm
Leipzig
A német könnyűcirkálót 1928-ban kezdték el építeni Wilhelmshaven-ben, majd 1929-es vízrebocsátását követően 1931. október 8-án szolgálatba állt. A Leipzig és a Köln könnyűcirkálók a háború legelső heteiben, a Norvégia lerohanása előtti időszakban az Északi-tenger vidékén teljesített aknatelepitő megbízatásokat. Itt 1939. december 13-án súlyosan megrongálta a brit HMS Salmon tengeralattjáró. A javítást követően a Balti-tengerre vezényelték át, ahol a szovjet haderők ellen harcolt. 1944. október 15-én a Balti-tengeren a Hela-félsziget partjainál a Prinz Eugen nehézcirkálóval ütközött, súlyosan megrongálódott, a további küzdelmekben már nem vett részt. 1946 júliusában süllyesztették el mérgesgáz szállítmányával együtt a szövetségesek az Északi-tengeren.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1929
-
Vízkiszorítás: 6500 t (üresen); 8250 tonna (harckészen)
-
Sebesség: 32 csomó
-
Személyzet: 615-950 fő
-
Hajtómű: 3 hajócsavar és gőzturbina - 60 000 HP + MAN diesel - 12 000 HP
-
Hatótávolság: 8400 km
-
Hossz: 176,7 m
-
Szélesség: 16,3 m
-
Merülés: 4,27 m
-
Fegyverzet: 9 × 150 mm-es (3×III-/60-SKC/25) ágyú; 8 × 88 mm-es (4×II-/76-SKC/32) ágyú; 8 × 37 mm-es (-/69-M42) légvédelmi ágyú; 6 × 20 mm-es (-/65-SKC/38) légvédelmi gépágyú és 12 × TT 533 mm-es (4×III) torpedó-vetőcső + 2 repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 20-50 mm, fedélzet 20-25 mm, tornyok 20-100 mm
1939 szeptemberében a kieli Deutsche Werke A.G. hajógyárban épült Nürnberg könnyűcirkáló volt a német haditengerészeti felderítő erő élén álló Densch altengernagy zászlóshajója, és szeptember 3-tól más könnyűcirkálókkal együtt azt a feladatot kapta, hogy aknákat telepítsen az Északi-tengeren. 1939. december 13-án a Nürnberget megtámadta a Salmon angol tengeralattjáró, és a hajó az orrán torpedótalálatot kapott. A javítási munkálatok elvégzése után 1940 nyarán futott ki a tengerre: előbb a norvég vizeken, majd a Balti-tengeren teljesített szolgálatot és részt vett 1941 szeptemberében a szovjet balti flotta kitörési útjának elzárásában. 1945 januárjáig nem kapott harci feladatot, ekkor a Skaggerak-tengerszorosban teljesített védelmi jellegű, aknatelepítő feladatokat, s közben számos brit repülőgép támadását verte vissza. Május 9-én a Prinz Eugennal együtt Koppenhágában adta meg magát a szövetségeseknek, 1946 januárjában Libaunál a cirkálót átadták a Szovjetuniónak, majd ezután Admiral Makarov néven szolgált a szovjet haditengerészet kötelékében.
-
Vízrebocsátás: 1934
-
Vízkiszorítás: 6.000 t (üresen); 7.500 tonna harckészen
-
Sebesség: 32 csomó
-
Személyzet: 650-950 fő között
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, kazán és gőzturbina - 60.000 HP
-
Hatótávolság: 7.000 tengeri mérföld
-
Hossz: 183,80 m
-
Szélesség: 16,46 m
-
Merülés: 4,27 m
-
Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 8 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es és 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú + 2 db Arado Ar 196 repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 18-50 mm, lövegtornyok 20-80 mm, fedélzet 20-25 mm
Prinz Eugen
A német cirkálót a Germaniawerft kieli gyárában kezdték el építeni 1936. április 23-án, majd 1938 augusztusban bocsátották vízre a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály harmadik tagjaként. 1941-ben az elsők között szerelték fel rádiólokátorral, ezt nem kevesebb, mint hatvan víz alatti lehallgató-berendezéssel egészítették ki. 1941-ben a Bismarck társaságában kihajózott az Atlanti-óceánra, és május 24-én részt vett a Hood brit csatacirkáló elsüllyesztésében. A Prinz Eugen ezután befutott Brestbe. Egy bombatámadás során megsérült, kijavítása után 1942. február 12-én a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában áttört a La Manche-csatornán. Ezután Norvégiában, majd a Balti-tengeren szolgált, 1944-ben az előrenyomuló szovjet csapatokkal szemben a német defenzív haderő tüzérségi támogatásában vett részt. 1944. október 15-én súlyosan megrongálódott, miután összeütközött a Leipzig könnyűcirkálóval. A világháború vége Koppenhágában találta, ahol legénysége megadta magát a szövetségeseknek, és a britek kezére került, később az amerikaiak Bikininél célhajóként atomkísérlethez használták. Ott süllyedt el 1946. december 16-án. Testvérhajói: Admiral Hipper, Blücher (ezekhez képest módosított modell), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott a Petropavlovszk nevet kapta, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1938
-
Vízkiszorítás: 14.800 t (üresen); 19.800 t (harckészen)
-
Sebesség: 32 csomó (59 km/h)
-
Személyzet: 1450 fő
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, fogaskerekes turbina - 133 631 ks
-
Hatótávolság: 7200 km
-
Hossz: 210,0 m
-
Szélesség: 21,8 m
-
Merülés: 7,9 m
-
Fegyverzet: 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 28 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 70-80mm
Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés a német haditengerészetet alaposan megnyírbálta. A hadihajókat néhány egység kivételével a szövetségesek közt szét- osztották, bár az angolok által lefoglalt és a Scapa Flow-i kikötőben lehorgonyzott hajókat saját legénységük elsüllyesztette. Ahogy a politikai légkör enyhült, lehetővé vált a német Kriegsmarine (haditengerészet) fejlesztése is, persze megadott korlátokon belül. Ennek eredményeként 1932-ben vízrebocsátják a 10 ezer tonnás Deutschland osztályú hajókat. Hivatalosan ezt a három hajót panzerschiffnek (páncéloshajónak) nevezik, de a köztudatba "zsebcsatahajó" néven vonulnak be. A tervezés filozófiája az volt, hogy ellenfeleivel szemben: aminél lassabb annál erősebb, ami erősebb nála annál gyorsabb legyen. Fő fegyverzetként 6 db 11 inch-s (28cm-es) ágyút építettek be, hatalmas dieselmotorok gondoskodtak az akkoriban igen figyelemreméltó 26 csomós (46 km/h) sebességről. Erre válaszul a franciák megépítik a hasonló - bár kissé erősebb - 33 cm-es löveggel felszerelt Dunkerque osztályt. A német hadvezetésben 1932 őszén ellenválaszként felmerül egy 18 ezer tonnás csatahajó terve, melyet Hitler hatalomra jutása után azonnal elkezdenek kidolgozni. Az első tervek szerint a két új egység (pazerschiffe D és E) szintén zsebcsatahajó lesz, hat helyett kilenc darab 28 cm-es ágyúval, meghagyva a bővítés lehetőségét 32 cm-esre. Az 1936-ban vízre bocsátott Scharnhorstot és testvérhajóját, Gneisenau-t gyors kereskedelmi portyázónak tervezték (a fentiekben vázolt elv alapján). Bár a brit csatahajók 406 mm- es lövegei elvileg a nagyobb kaliberrel fölényben voltak, ezért a németek terveket készítettek a főtüzérség 380 mm-es lövegekre való kicserélésére. A háború azonban közbeszólt, a nagyobb ágyúkhoz konstruált tornyok a Bismarckra kerültek. 1940 áprilisában a Scharnhorst részt vett Norvégia megszállásában, Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt a Gneisenau-val együtt a tenger felől fedezte a narviki partraszállást. melynek során sérülések érték. Ennek ellenére a következő hónapban elsüllyesztette a Glorious brit repülőgép-hordozót. Mivel a szövetségesek halálos fenyegetésnek tekintették, a következő két év során felszíni hajók, repülőgépek és mini tengeralattjárók intéztek támadást ellene, de megőrizte működőképességét. 1942. február 12-én a Gneisenau és a Prinz Eugen kíséretében áttört a La Manche-csatornán. Az akció során két telitalálatot kapott. Miután kijavították, Norvégiában állomásozott. 1943 december 26.-án, amikor Norvégiából tért vissza egy Oroszországba irányuló konvoj megtámadása után, a Duke of York csatahajó ágyútüzétől súlyosan megsérült, torpedótalálatok következtében pedig elsüllyedt. Legénységéből csak 36 fő menekült meg.
-
Vízrebocsátás: 1936
-
Vízkiszorítás: 31.850 t (üresen); 38.277 t (harckészen)
-
Sebesség: 32 csomó (59,3 km/h)
-
Személyzet: 1840 fő
-
Hajtómű: csavartengely 3 redukciós turbina
-
Hatótávolság: 16 306 km
-
Hossz: 234,9 m
-
Szélesség: 30,0 m
-
Merülés: 9,91 m
-
Fegyverzet: 9 db 28 cm-es ágyú; 12 db 15 cm-es ágyú; 14 db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 10 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db Arado Ar-196-os repülőgép; 1942 után 14 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 53,3 cm-es torpedóvető-cső
-
Páncélzat: övpáncél 343 mm - 168 mm, fő lövegtornyok 356 mm - 152 mm, fedélzet 75 mm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek