minden napra egy tank

 

A német hadsereg 1935-ben egy könnyű közepes harckocsi kifejlesztését igényelte. Gyártását 1936-ban kezdték el, és 1943-ig több ezer példány készült el belőle, több mint 20 változatban. A II. világháború első éveiben a Wehrmacht alapharckocsija, Lengyelországban a korai Ausf. A, B és C változatok kerültek bevetésre. 1940-ben pedig megkezdődött az erősebb páncélzattal és motorral ellátott Ausf. F változat gyártása. A német közepes harckocsik jellegzetes kis görgős futóműve, és szögletes felépítménye jellemezte. A villámháborús koncepciónak megfelelően a hangsúlyt inkább a harckocsi mozgékonyságára, mint fegyverzetére és védettségére helyezték. 1937-ben került a csapatokhoz, 1941-ben könnyedén leküzdötte az orosz T-70-es könnyű harckocsik ellenállását. 1942-ig a páncélos ezredek fő harcjárműve, annak ellenére, hogy már ekkor esélytelen volt a T-34-esekkel szemben Az afrikai hadszíntéren fő ellenfele a Crusader közepes angol harckocsi volt. A 30 milliméteres páncél és a 30 mm-es löveg folyamatos erősítése (utolsó változatait 50 milliméteres és 75 milliméteres harckocsiágyúval szerelték fel) ellenére 1943-ra elavult, gyártását beszüntették. Utóda a Pz. IV. típus  lett. Később a sIG 33 önjáró tarackot és a StuG III rohamlöveget és Hummel  önjáró löveget is szerelték Pz. III. harckocsialvázára.